A klímaváltozást mára minden korábbinál erősebben a bőrünkön érezzük és világossá vált, hogy elkerülhetetlen a karbonemisszió nagyarányú globális csökkentése. Az EU a Megújuló Energia Irányelvek további szigorításával nagy lépést tett a helyes irányba. Az új szabályozás része egy - a közlekedés jelentős emissziócsökkentését célzó - nemzeti e-mobilitási kreditmechanizmus létrehozása minden tagországban. Javasolt lenne, hogy az új kreditmechanizmus az Önkéntes Karbonpiac globális, átlátható és integritás alapú szabályaira épüljön. Így, a közlekedés által felhasznált megújuló energiahányad növelése, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése együttesen is elérhetővé válnának.
Az idei extrém meleg nyár mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem már napjainkban is milyen jelentős mértékben befolyásolja a gazdasági folyamatokat. Ez a jövőben várhatóan tovább erősödik és a karbonkibocsátás csökkentése elkerülhetetlenül minden iparágban kötelezővé válik.
A klímavédelem leghatékonyabb közgazdasági eszköze a karbonárazás, melynek egyensúlyi szintje mellett a kívánt pályán tarthatjuk bolygónk légkörének felmelegedését.
Egyensúlyban a karbonszennyező termékek és szolgáltatások ára pontosan annyival drágul a karbonárazás által, hogy a keresletük a szükséges mértékben visszaessen,
míg a klímavédő zöld beruházások éppen elegendő pluszforrásban részesülnek ahhoz, hogy a gazdaság zöld átmenete a tervek szerint valósuljon meg.
A probléma jelenleg abban rejlik, hogy messze nem fizetjük meg az egyensúlyi karbonárat, így a világszintű karbonszennyezés nem csökken, és a klímavédelmi beruházások sem történnek meg a kellő mértékben. Ez a folyamat jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt társadalmunkra, civilizációnkra és gyermekeink, unokáink életére. Éppen ezért, a gazdaság karbonemissziójának csökkentése első számú prioritássá kell váljon mind a piaci szabályozás, mind az üzleti döntéshozatal területén. Az emissziócsökkentési projektek minden rendelkezésre álló eszközzel támogatandók.
Természetesen, halad azért a világ a jó irányba, de még nem a kellő sebességgel. Az Európai Unió „Irány az 55%!” intézkedéscsomagja az európai zöld átmenet felgyorsítását célozza meg. Ennek egyik legfontosabb eleme a Megújuló Energia Irányelvek harmadik kiadása (Renewable Energy Directive, RED III), amely előírja, hogy 2030-ra az EU teljes energiafogyasztásán belül legalább 42,5%-ra kell emelkednie a megújuló energia részarányának. A közlekedési szektorra szűkítve a vizsgálódást, a tagországok választhatnak, hogy 2030-ra a karbonkibocsátás intenzitásának 14,5%-os csökkentését, vagy a megújuló energiaforrások végsőenergia-fogyasztáson belül mért részarányának legalább 29%-ra emelését tűzik ki elérendő célként. A szabályozó célja ezáltal, egy „megengedő vagy”, tehát a megújuló energiatermelési és karbonemisszió-csökkentési cél önkéntesen „és” logikai relációban is összeköthető.
Továbbá, a RED III szabályozás jelentős lépést tesz a karbonárazás piacszerű bevezetése felé a közlekedésben azáltal, hogy a tagországok számára 2025 májusától kötelezővé teszi egy, az e-mobilitás mint zöld hajtáslánc gyorsabb elterjedését támogató, nemzeti e-kreditrendszer elindítását.
Leegyszerűsítve, az e-krediteket az e-mobilitásba befektetők bocsáthatják ki és tehetik pénzzé, ezáltal javítva befektetésük megtérülését. Ezzel szemben a kibocsátott e-krediteket olyan fosszilis üzemanyag-szolgáltatóknak kell megvásárolniuk, akik nem képesek elérni az éves forgalmukon belül a szabályozásban kitűzött kötelező zöldítési célokat. A szabályozást már hazai Nemzeti és Klímaterv (NEKT) készülő felülvizsgálata is tartalmazza, amely nemzeti célként a megújuló részarányt választotta.
Az e-töltőhálózatok kulcsfontossága
Az elektromobilitást támogató kreditrendszer már az EU több országában is működik (pl. Németország, Ausztria, Franciaország stb.), melyek még a korábbi szabályozás alapján indultak el, azonban egy e-kreditrendszer felállítása az új szabályozással az EU minden országában kötelezővé válik. A ChargeUp Europe, az e-mobilitási szolgáltatók és e-töltőhálózati üzemeltetők (Charge Point Operator, CPO) érdekvédelmi szervezete a nyáron meg is jelentetett ezzel kapcsolatosan egy ajánlást a nemzeti kormányok számára. A javaslat - amely a jelenlegi német és osztrák rendszerre emlékeztet - mindkét nemzeti fenntarthatósági cél választása esetén alkalmazható, és egy kifejezetten egyszerű mérési, megvalósítási módszertant javasol. Helyesen ismeri fel, hogy az e-töltőhálózatok felől lehet megragadni az értékláncot. Azt is, hogy megoldást kell adni a töltőhálózati forgalom mintegy 85%-át kitevő privát (céges vagy magán) töltőpontokon megvalósuló töltési események kreditrendszerbe foglalására is. Továbbá azt is, hogy helye van az aggregációnak annak érdekében, hogy teljeskörű és hatékonyan üzemeltethető legyen a megvalósuló e-mobilitási kreditrendszer.
A javaslat gyenge pontja, hogy a mérésen alapuló megoldás mellett teret enged egy átalányalapú lakossági elszámolásnak (javaslat: 1500kWh elszámolhatósága, ami kb. 10 000 km tisztán elektromos futásteljesítményt takar), illetve nem várja el a publikus töltőhálózaton megjelenő elektromos gépjárművek rendszámalapú azonosítását. Ezáltal könnyen belátható, hogy könnyű „túlkreditesíteni”: ha az átalányt esetleg azok választják, akik kevesebbet futnak évi 10 000 km-nél. Továbbá „kettős elszámolási” kockázatot is hordoz: a futásteljesítmény vagy átalány alapján egyszer már elszámolt tisztán elektromos gépjárművek töltési forgalma azonosítás hiányában a publikus töltőhálózaton is elszámolásra kerülhet. Mind a túlkreditesítés, mind a kettős elszámolás minősített esetei a zöldre festésnek, ami egy nemzeti e-mobilitási kreditrendszer esetében egyszerűen nem megengedhető.
Finomhangolás
A ChargeUp Europe javaslatát az alábbiak szerint finomhangolni szükséges. Kössük össze „és” kapcsolatban a két fő célt, a kialakítandó nemzeti e-kreditrendszer alapuljon a globális Önkéntes Karbonpiac transzparens, a karbonemisszió csökkentésére fókuszáló szabályaira és elveire (vagy legalább arra is) a megújuló energiahányad alapú nemzeti kreditesítési szabályok mellett.
Az Önkéntes Karbonpiac ugyanis pont ezzel a céllal jött létre, és általa már létezik egy kiépült, jól bejáratott nemzetközi működési mechanizmus az emissziócsökkentési projektek hiteles mérésére, validálására és elszámolására. Ezáltal a verifikáció párhuzamosan történik meg egyazon folyamatban mind a megújuló részarány, mind a karbonemisszió-csökkenés alapján. Továbbá, az átalányelszámolás helyett kerüljön egy egyszerű, éves gépjármű futásteljesítmény alapú elszámolás bevezetésre a magántöltések tekintetében, ahol az azonosított elektromos gépjármű fajlagos elektromos fogyasztását egy megfelelő katalógusérték reprezentálja (pl. WLTP), ezzel a „túlkreditesítés” kizárható. Végül, a mérés alapú publikus és céges privát töltőhálózatokon meg kell teremteni a gépjárművek rendszám-alapú azonosításának lehetőségét, hogy a „kettős keletkeztetés” kockázata rendszerszinten elkerülhető legyen.
A javasolt rendszer valamivel több előkészítést igényel, de a várható előnyei ezt messze meghaladják. A nemzetek a megújuló részarányt és a karbonemisszió-csökkentést együttesen célul tűzhetik ki és meg is valósíthatják úgy, hogy az nem hordozza az intézményesített zöldre festés kockázatát. Az e-mobilitás befektetői a párhuzamos verifikációt követően szabadon eldönthetik, hogy az aktuális piaci árak alapján a nemzeti e-kreditpiacon vagy a globális Önkéntes Karbonpiacon értékesítik a keletkező kreditjeiket, így a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhatják az e-mobilitási kreditrendszer előnyeit. Ezáltal több zöld beruházást tudnak indítani, ami a RED III szabályozás eredendő célja. Végül, egy ilyen – az Önkéntes Karbonpiac elvei alapján felépített – nemzeti e-kreditrendszer könnyen és transzparens módon kiterjeszthető más iparágakra is, hogy a többi szektor zöld átmenetét is támogatni tudja.
Forrás: Mit tartogathat még az elektromobilitás? Akár egy nemzeti e-kreditrendszer is jöhet - Portfolio.hu