Sokszor a legdrágább megoldás a saját forrásból történő vásárlás, lehet azonban takarékosabb alternatívát választani. A különböző lízingkonstrukciókra eltérő áfaszabályok vonatkoznak, ez adott esetben a teljes költséget is befolyásolja – arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a lízingben az ÁFA szempontjából, Tóth Zoltán, a Magyar Lízingszövetség főtitkára mondja el a legfőbb tudnivalókat.
Hogyan kerül be a könyvekbe a lízing, és milyen áfaszabályok vonatkoznak erre a pénzügyi megoldásra?
Érdemes kicsit távolabbról elindulni, visszalépni a számvitel területére, hogy ott hova sorolhatóak a különböző lízingkonstrukciók. Utána lehet adózás szerint kategorizálni. Két nagy csoport van, az operatív lízing és a pénzügyi lízing, utóbbin belül pedig vannak a zárt és nyílt végű lízingkonstrukciók. A pénzügyi lízingnél a tulajdon a lízingbe adónál van, míg a lízingtárgy használati joga a lízingbe vevőnél. Ebben az esetben a lízingelt dolog - legyen az személyautó, furgon, teherautó, gép, bármilyen egyéb eszköz “úgy viselkedik”, mintha a vállalkozás sajátja lenne. Ezt azt jelenti, hogy ezt a finanszírozott eszközt fel kell venni a könyveibe. Ezért az erre kalkulált értékcsökkenést elszámolhatja a vonatkozó szabályok szerint, és a lízingkonstrukcióhoz kötődő kamatot is elszámolhatja ráfordításként. A kötelezettségek oldalán pedig a lízingkötelezettség jelenik meg a könyvekben. Ebből az következik, hogy számvitel szempontjából lényegében úgy kell kezelni az eszközt, mintha azt saját forrásból vásárolta volna meg az adott cég.
Hogy viselkedik számviteli szempontból az operatív lízing?
Ez tulajdonképpen egy bérleti konstrukció, számviteli és adózási szempontból is így kell nyilvántartani. A köznyelvben épezért sokszor tartós bérletnek is szokták hívni. A lízingbe adó, azaz a lízingtársaság a tulajdonos, a lízingbe vevő pedig csak bérlője - használója bizonyos ideig az eszköznek. Ennél a felállásnál a lízingbe vevőnek nem is célja, hogy bármikor a futamidő során megszerezze az ominózus eszközt, éppen ezért a könyvelésében sem kap helyet, így értékcsökkenést nem számolhat el rá. Persze a másik oldalon a lízingkötelezettség sem jelenik meg a könyvelésben. Csak az éppen esedékes, kiszámlázott lízingdí, kvázi “bérleti díj” szerepel a könyvelési tételek között. Ez pedig ráfordításként elszámolható. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az operatív lízing egy szolgáltatás, amelynek keretében egy-egy cég bérbe vehet egy eszközt.
Vannak a lízinggel kapcsolatban számviteli tévhitek?
Igen, vannak cégek, akik - tévesen - azt gondolják: hátrányuk származik abból, hogy formailag nincs a tulajdonukban az adott eszköz, de ez nem így van. Nincs ilyen hátrány, az értékcsökkenés ugyanúgy elszámolható, mint a saját eszközöknél. A pénzügyi lízing segítségével finanszírozott eszközre az esetleges beruházási adókedvezmények is vonatkoznak. Ezzel szemben az operatív lízingnél ezek a kedvezmények nem járnak. Mégpedig azért, mert - ahogy említettem -, egy bérleti konstrukcióról, ha úgy tetszik, szolgáltatásról van szó.
Még egyszer nagyon fontos hangsúlyozni, hogy pénzügyi lízing esetében a futamidő végéig “de jure” nem lesznek tulajdonosai az eszköznek a vállalkozások, ugyanakkor számviteli és adózási szempontból lényében ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mintha az a sajátjuk volna.
Mikortól indul az elszámolás könyvelési szempontból?
Általában már a lízingszerződés megkötésekor vannak elszámolandó tételek, és fontos időpont amikor a lízingbe vevő átveszi és használatba veszi az eszközt. Onnantól kell szerepeltetnie a tárgyi eszközei között, akkor indul az értékcsökkenés Amiről viszont hangsúlyosan kell beszélni, az általános forgalmi adóra (áfa) vonatkozó szabályok, ez egy érdekes tényező, nagyon sokszor kerül a terítékre.
Miért különbözőek az egyes lízingmegoldásoknál az áfaszabályok?
A pénzügyi lízingen belül van a nyílt végű és a zárt végű konstrukció, amelyekre eltérő szabályok vonatkoznak. Ugyanis a nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnak számít, nem pedig termékértékesítésnek, hiszen ennél a verziónál a lízingbe vevőnek csak lehetősége van a futamidő végén megvásárolnia az eszközt. Ez azonban csak egy opció, tehát nem biztos, hogy él a vásárlás lehetőségével, ezért tekinti az áfaszabályozás szolgáltatásnak nem pedig klasszikus termékértékesítésnek. Hasonló a helyzet az operatív lízing esetében, ahogy ezt korábban is említettem, az is egy szolgáltatásnak minősül. Ez egyébként nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte így működik.
Akkor a zárt végű lízing termékeladásnak minősül?
Más a forgatókönyv ebben az esetben. Már a lízingszerződés megkötésekor a felek megállapodnak arról, hogy a futamidő végén automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába kerül a szóban forgó eszköz, ha az minden fizetési kötelezettségének eleget tesz. Az áfaszabályok ezért termékértékesítésként kezelik.
Tehát a zárt végű lízing olyan, mintha simán megvenne valamit a cég?
Tulajdonképpen igen. Ha lízingkonstrukción keresztül történő eszközberszerzésről van szó, akkor a vásárlásnál, általában a lízingszerződés megkötésekor, illetve az eszköz átadásakor kell megfizetni az áfát, ami levonható bizonyos kivételektől eltekintve. A legtöbb lízingbe vevőt a személyautókra vonatkozó szabályok érdeklik, amely pont egy kivétel. A személyautóknál ugyanis – néhány ritka esettől eltekintve - áfalevonási tilalomvan érvényben.. Ha egy lízingbe vevő személyautót zárt végű lízinggel szerez magának, , akkor akárcsak egy készpénzes vásárló, az áfát a beszerzéskor ki kell fizetnie, de azt alapesetben nem vonhatja le. Viszont a nyílt végű pénzügyi lízing vagy az operatív lízing e szempontból is máshogy adózik.
Mi a különbség a nyílt végű és az operatív lízing esetében ÁFA szempontból személyautó lízingelésekor?
A nyílt végű pénzügyi lízing vagy operatív lízing lényegében szolgáltatás, így az általában havonta fizetendő lízingdíjakra kell felszámítani az áfát, a szolgáltatás áfája pedig az általános szabályok szerint levonható, ha üzleti célú a felhasználás. Korábban ennek az igazolása rengeteg adminisztrációval járt, de az már a múlté. Ha a lízingbe vevő a személyautót üzleti utakra is használja, de nem szeretne útnyilvántartást vezetni, akkor megilleti az 50 százalékos áfalevonás. Ez az egyszerűsítés részben a Magyar Lízingszövetség javaslatára került bele az áfaszabályozásba és jelentős adminisztrációtól mentesíti az érintetteket. Ha egy vállalkozás az érintett jármű esetében nagyobb áfalevonást szeretne érvényesíteni, tekintettel arra, hogy 50 százalékos aránynál magasabb az üzleti célú használat, ezt megteheti, de akkor nyilvántartást kell vezetnie erről. Ez egyébként hasonlóan működik a gépkocsik operatív lízingje, vagyis a flottafinanszírozás, flottakezelés esetében a lízingdíjba beépülő flottakezelési-üzemeltetési szolgáltatásokkal is, ami további előnyt jelenthet.
Ha nem autóról van szó, hanem mondjuk egy, a vállalkozás termelésében főszerepet játszó gépről, akkor milyen a felállás áfaügyben?
A személyautónál van áfalevonási tilalom, a többi gépnél, eszköznél nincs ilyen, ott működik az visszaigényléses módszer, persze azon keretek közt, ahogy az adott cég egyébként is jogosult erre ÁFA-státusza, tevékenysége, stb. függvényében.
Melyiket érdemes választani a többféle lízingkonstrukció közül?
Erre nincs egzakt válasz, a vállalkozások tevékenységétől, az eszköz típusától, használatától és más paraméterektől is függ, illetve hogy mennyire fontos vagy ésszerű a tulajdon megszerzése, milyen időközönként kívánjuk cserélni az eszközt, stb.
Számviteli szempontból érv lehet a pénzügyi lízing és az operatív lízing közötti választásnál az, hogy az utóbbi esetében sem a kötelezettség, sem az eszköz nem jelenik meg a mérlegben (bár ez a nemzetközi számviteli standardok esetében már nincs így). Adózási szempontból pedig a már említett ÁFA-beli kezelési különbség a fontos. A személyautóknál jelentkező ÁFA-előnyön kívül azt is érdemes megemlíteni, hogy a nyílt végű pénzügyi lízingnél az eszköz beszerzéskor nem kell kifizetni a nettó vételárra rakodó áfát, ez egyben azt is jelenti, hogy azt megfinanszírozni sem kell. Végeztünk számításokat a Lízinszövetségben és arra jutottunk, hogy a vállalkozások különböző beruházási és beszerzési döntéseinél majdnem minden esetben az egyik legjobb alternatíva a lízingfinanszírozás. Elsősorban azért, mert a legdrágább forrás mindig a saját tőke, a meglévő saját pénzt sokszor nagyobb megtérüléssel fektethetik be a cégek. Ezért érdemes más finanszírozást keresni, erre pedig az eszközalapú lízing jó, takarékos megoldást jelenthet.
ÖSSZEFOGLALÓ:
A lakosság részére a zárt végű pénzügyi lízing elérhető, melyben az ÁFÁ-t a futamidő során kell megfizetni. Ez elérhető a vállalkozások számára is. A nyílt végű pénzügyi lízing és a tartós bérlet esetén a lízingdíjak ÁFA tartalma visszaigényelhető. Személyautókra speciális szabályok vonatkoznak az utóbbi két esetben, a magán-hivatalos használat arányában igényelhető vissza. A pénzügyi lízingnél a tulajdon a lízingbe adónál van, míg a lízingtárgy használati joga a lízingbe vevőnél, ugyanakkor ebben az esetben a lízingelt dolog “úgy viselkedik”, mintha a vállalkozás sajátja lenne, a finanszírozott eszközt fel kell venni a könyveibe. A nyílt végű pénzügyi lízing vagy operatív lízing viszont lényegében szolgáltatás, így az általában havonta fizetendő lízingdíjakra kell felszámítani az áfát. Ha személyautóról beszélünk, a szolgáltatás áfája az általános szabályok szerint levonható, ha üzleti célú a felhasználás.