A globális gazdasági háborúskodás, benne az amerikai támogatási program (IRA) veszélyezteti a magyar járműszektor súlyának további növekedését és a regionális ipari középhatalmi státuszt, hiszen a kibontakozó támogatási verseny központi eleme az elektromos autógyártás – állapította meg az Indexen megjelent vélemény cikkében Nagy Márton. A gazdaságfejlesztési miniszter ezért kijelentette: „nekünk sem marad más választásunk, mint elsők között beszállni a támogatási versenybe, megtöbbszörözve a források értékét azzal, hogy másokat megelőzve, könnyen, jól célzottan jutnak el a vállalatokhoz”.
A miniszter a globális folyamatokat elemezve rámutatott arra, amit Orbán Viktor kormányfő egy decemberi zárt ajtók közötti előadásáról készült összefoglaló is kiemelt, miszerint a magyar gazdaságpolitika tart a hidegháborús gazdasági blokkosodástól, illetve konkrétan attól, hogy a kibontakozó támogatási verseny, az amerikai IRA a német (elektromos) járműgyártási szektorra, és így rajta keresztül a magyar járműiparra is kockázatokat jelent.
Szerinte "míg több fejlődő ország az idő előtti dezindusztrializációtól és a közepes fejlettségi csapdába való beragadástól retteg, hazánkban épp most köt szövetséget a nyugati és a keleti autógyártás." Utal rá, hogy „Magyarország akkumulátorgyártás terén az előrejelzések szerint 2027-re Kína, Amerika és Németország után a negyedik legnagyobb tényező lesz világszinten.”
Emiatt úgy látja, hogy „geopolitikai és gazdasági híddá válunk, és mivel a híd összekapcsol, sokan akarnak majd rálépni. Össze kell kapcsolnunk a blokkokat, reményeink szerint ezzel a nemzetközi értékláncokat bevonva építhetjük meg a jövőbe vezető hidat is. Így tarthatjuk fenn a beruházás- (a rátánk 27 százalékos, az európai rekorderek között) és exportvezérelt (85 százalékos, globálisan is kimagasló) növekedési modellünket, segítve a magyar gazdaság összetettségének elmélyülését, ugyanis a nemzetközi tapasztalat alapján ez lehet a legbiztosabban, legkisebb kockázattal járható felzárkózási út”.
A cikkben azt is megállapítja, hogy „középtávon a magyar járműipar súlya (az akkumulátor-gyártást is idevéve) a GDP 30 százalékát is elérheti a jelenlegi közel 20 százalékról, ami relatív ipari nagyhatalomként, regionális ipari középhatalomként tüntetné fel az országot.” A kockázatot is hozzáteszi azonban a fentiek miatt: "A globális gazdasági háborúskodás ezt is veszélyezteti azzal, hogy a támogatási verseny központi eleme az elektromos autógyártás."
Emiatt levonja a következtetést és kvázi kormányzati bejelentést is tesz: „Nekünk sem marad más választásunk, mint elsők között beszállni a támogatási versenybe, megtöbbszörözve a források értékét azzal, hogy másokat megelőzve, könnyen, jól célzottan jutnak el a vállalatokhoz. Ugyanakkor nem csak lépéselőnyünk van, de hátrányunk is, hiszen egyszerre kell megvalósítanunk az ikertranszformációt, a vállalatok működésének új alapra helyezését energiahatékonysági és digitalizációs átalakulással, Magyarországnak pedig köztudottan mindkettőben van adóssága”.
Utóbbiakkal arra utal, hogy a jelentős energiaimportra szoruló magyar gazdaságban energiaintenzív akkumlátor gyárakat, illetve kapcsolódó ágazatokat vonz be a kormány, így a megemelkedett energiaár környezetben ez az ország kihívásait egyúttal fokozza is, illetve a beruházásokat tervező cégek más, alacsonyabb energiaár környezettel is csábító helyszíneket kereshetnek.
Ezért összességében azt hangsúlyozza, hogy „az újraiparosítási háborúban – az iparpolitika több tucat ismert eszközén túl – két fő eszközcsoporttal tudjuk megvédeni magunkat, amelyekre a lehető legtöbb forrást kell biztosítanunk”:
- Az egyik a HIPA által nyújtott EKD, ami egy egyedi döntéssel adott vissza nem térítendő támogatás, amelyet jellemzően a hazánk mellett elköteleződő, tudást hozó, magas hozzáadott értéket előállító vállalatok kapnak a beruházásaik megvalósításához.
- A másik fő eszköze a visszatérítendő források, a tőke, illetve a kamattámogatott hitelek nyújtása – esetünkben az MFB-n, az Eximbankon és a Széchenyi Kártya Programon keresztül.
Úgy látja, hogy „ezen eszközök aktívabb használatával (növekvő nagyságával és gyorsabb kihelyezéssel), a húzóágazatok kijelölésével és ezek területi szempontú fejlesztésével folytatódhat a beruházás- és exportvezérelt, hitelekből energiahatékonyságot felépítő magyar gazdasági felzárkózás”.
Azt a változást is jelzi, hogy
"a támogatások odaítélésénél viszont elsősorban már nem az addicionálitást kell figyelnünk (azaz, hogy támogatás nélkül is megvalósulna vagy elmaradna egy beruházás), egy támogatási verseny esetén az lesz a kérdés, hogy nálunk vagy más országban valósul-e meg a beruházás."
A miniszter a cikke végén összegzi: „fel kell tehát készülnünk arra, hogy a protekcionista világgazdasági rend épp növekedésünk két fontos támaszát, a nemzetközi beruházásokat és a nemzetközi kereskedelmet, az exportot szervezi át. Ezért nekünk is teljesen át kell alakítanunk az ezeket ösztönző támogatási politikákat (ideértve a beruházás támogatás számára rendelkezésre álló költségvetési forrásokat, a beruházás lebonyolítását, a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket, munkaerő- és energiaigényt, stb.), emellett bízva abban, hogy a világgazdasági zűrzavar kedvezni fog, a régiónkba történő befektetésnek.”