Az egyes jövőbeni események bekövetkezésének lehetőségét veszélynek nevezzük. Ha az előre nem látható esemény gazdasági hátránnyal, vagyoni veszteséggel jár, akkor kárról beszélünk. A kockázat elleni védekezés történhet: kármegelőzéssel és tartalékolással. A tartalékolás megvalósulhat természetben és pénzformában. A pénzforma szervezhető egyéni és intézményes formában. Az egyéni tartalékolás (önbiztosítás) esetén a kockázatnak kitett egyén, gazdálkodó szervezet maga gyűjti a tartalékot az előre nem látható események okozta veszteségek pótlására. Az intézményes pénzbeni tartalékolásnál ezt egy erre specializálódott intézmény, például a biztosító teszi meg. A biztosítás a kockázatfelosztás módszerén alapuló pénzalapképzés a hozzájárulást fizető tagok jövőbeni esetleges felmérhető és meghatározott szükségletének kielégítése céljából. A biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a biztosító megszervezi a veszélyközösséget, felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás díját, meghatározott tartalékot képez, átvállalja a kockázatot és teljesíti a szolgáltatásokat. A biztosítás pénzalap képzését jelenti. Ennek a pénzalapnak a forrása a biztosítottak által pénzben fizetett díj, a biztosítási díj. A veszélyközösség az azonos vagy hasonló kockázatnak kitett személyek csoportját jelenti. Akkor, ha a kockázatot megosztják a veszélyközösség tagjai között, elviselhetőbb a személyekre háruló gazdasági teher.