Milyen trendek határozták meg az elmúlt években az eszközalapú finanszírozási formák terjedését hazánkban és az Európai Unióban? Mi az oka a magyar és az uniós piac közötti eltéréseknek?
Alapvetően két részre osztható a piac a finanszírozandó eszközök szempontjából: gurulós és nem gurulós eszközökre.
A gurulósok, mint a személy, tehergépjárművek és a targoncák esetén megmaradtak az eddig jól megszokott lízing termékek, amelyek népszerűségére rásegítettek az állami kamattámogatott termékek (EXIM, KAVOSZ). A leginkább használt termékek a pénzügyi lízingek (zártvégű és nyíltvégű), sajnos az előnytelen adózási szabályozás miatt továbbra sem kedvelt finanszírozási forma az operatív lízing (bérlet).
A nem gurulósok esetén (gyártó gépek, berendezések, eszközök) a finanszírozási forma átalakulóban van. Miért is mondom ezt? Az utóbbi években az eszközalapú finanszírozási formák terjedését hazánkban leginkább az EU-s támogatások határozták meg illetve befolyásolták. Értem ez alatt, hogy a pályázati felhívások feltételei végett szükséges volt az eszköz tulajdonszerzése az ügyfél által és emiatt az eszközalapú kölcsön termék nyújtása. Az intézményi háttér (banki lízingcégek) sokszor hátrány volt, hiszen ezen lízingcégek részére az EU-s támogatással megvalósult beruházások finanszírozására nem volt termék (eszközalapú kölcsön) csak a lízing konstrukciók álltak rendelkezésre. Hazánkban az EU-s pályázatok vissza nem térítendő támogatások formájában lettek kiírva, mellyel a beruházások intenzitását nagy mértékben befolyásolták. A piaci szereplők a pályázatok kiírásától tették függővé beruházási döntéseiket (agrár gépek, ipari gépek, építőipari gépek, logisztikai eszközök). Ezzel pedig az előbb említett eszközalapú kölcsön termékek aránya nőtt a klasszikus lízing konstrukciókkal szemben. Természetesen a jól megszokott autós lízingfinanszírozásokat nem befolyásolták lízing termék szinten az EU-s pályázatok. Ami a gazdaságnak és az ügyfeleknek egyik oldalról pozitívum az EU-s pályázatok miatti forrás bőség, az a lízing oldaláról negatívum, hiszen a tipikus lízingtermék, az operatív lízing vagy bérlet használhatósága és jelentősége nagyon visszaszorult. Ezen törvényi szabályozás oldaláról lehetne segíteni, hogy a pénzügyi lízing finanszírozási forma is engedélyezett legyen a finanszírozáshoz. Ez egy összetett dolog, és megvalósítása azért leginkább a következő időszak támogatási rendszerétől is függ. Az Európai Unióban az operatív lízing részaránya jóval magasabb. Azt gondolom, hogy állami beavatkozással az operatív lízinget (elszámolását, adóztatását) még kedvezőbbé kellene tenni, támogatva a termék szélesebb körű elterjedését és az eszközök gyorsabb cseréjét.