Magyar Lízingszövetség

Eseménynaptár




Cégautóadó kérdései lízingügyletek esetén – Adómentesség és az adó beszámítása

A cégautóadóval kapcsolatban felmerülő gyakorlati kérdések tekintetében az alábbiakban az adó alóli mentesség, illetve az adó beszámításának kérdéseit ismertetjük részletesen.

A cégautóadó alóli mentesség esetei

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/D. §-a részletes felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely személygépjárművek tekintetében alkalmazható adómentesség, azaz mely személygépkocsik után nem kell cégautóadót fizetni. A szabályozás alapján többek között mentesség illeti meg azokat a gépjárműveket, amelyeket megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéssel láttak el, vagy azokat, amelyeket egyházi, és egyházi karitatív célokra használnak fel, illetve amelyek meghatározott orvosi célokat szolgálnak.

A mentességi jogcímek közül a lízingfinanszírozás szempontjából különös jelentőséggel bír az az eset, amely alapján adómentesség illeti meg azt a személygépjárművet, amelyet „a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be.” A speciális rendelkezés alkalmazása a lízingfinanszírozás esetén olyankor merülhet fel, amikor a lízingtársaság a lízingbe vevő fél jogellenes magatartása (pl. fizetési késedelme) miatt felmondja a lízingszerződést, és a korábban az ügylet tárgyául szolgáló gépjárművet újra birtokba veszi azért, hogy azt kárenyhítés céljából harmadik félnek értékesítse.

A lízingtársaságok ilyen ügyletei kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon ilyen esetekben alkalmazható-e a Gjt. hivatkozott mentességi jogcíme. A kérdés tisztázatlanságát mutatja, hogy az adott értelmezési probléma tekintetében a jogalkalmazó szervek több tájékoztatót adtak ki, amelyekből azon következtetés vonható le, hogy a visszavett, korábban lízingbe adott személygépjárművek esetében ez a mentesség nem alkalmazható. A kialakult jogalkalmazói gyakorlat a mentesség alkalmazását ugyanis két – egy alanyi és egy tárgyi – feltétel egyidejű teljesítéséhez köti.

Ennek értelmében, a mentesség kizárólag akkor alkalmazható, ha az értékesítést személygépkocsi-kereskedelemmel foglalkozó adóalany (értsd autókereskedő) végzi, illetve ha az kizárólag továbbértékesítési célt szolgál. Lízingtársaságok esetében pedig a hivatalos iránymutatások szerint nem áll fenn sem az alanyi feltétel (tekintettel arra, hogy a lízingtársaság nem minősül „kereskedőnek” a magyar nyelv általános szabályai szerint), sem pedig a tárgyi feltétel, mivel a jogalkalmazó szervek értelmezése szerint a lízingügyletek megszűnésekor nem továbbértékesítési célból, hanem elsősorban a társaság hitelezési veszteségének csökkentése érdekében valósul meg a gépjárművek visszavétele.

A cégautóadó beszámíthatóságának kérdései

A lízingfinanszírozással kapcsolatosan felmerülő további kérdés a cégautóadó és a gépjárműadó beszámíthatósága. E tekintetben a Gjt. úgy rendelkezik, hogy a kettős adózás elkerülése érdekében az adóalanyok jogosultak a negyedévente esedékes cégautóadó fizetési kötelezettségükből levonni az önkormányzat által megállapított gépjárműadó összegét a negyedév azon hónapjaira, amelyben mind a cégautó-, mind gépjárműadó fizetési kötelezettség egyaránt fennállt, feltéve, hogy azoknak az adóalany határidőben eleget tett.

A beszámítás azonban csak abban az esetben lehetséges, ha a két adó megfizetésére ugyanaz az adóalany a kötelezett. Olyan esetekben tehát, amikor eltérő személy köteles a cégautóadó, illetve a gépjárműadó megfizetésére, beszámításra nem nyílik lehetőség. A lízingügyletek különböző típusai tekintetében éppen ezért különös figyelmet kell fordítani a beszámítás alkalmazhatóságára. E tekintetben fontos, hogy pénzügyi lízing esetén általában teljesül a beszámítás feltétele, mivel a cégautóadónak a jogszabály alapján a lízingbevevő az alanya, míg a gépjárműadónak főszabály szerint az üzembentartó, tehát főszabály szerint ugyanazon személy (az üzembentartóként bejegyzett lízingbevevő) fizeti a cégautóadót és a gépjárműadót is. Ettől eltérően, operatív lízing esetében általában eltér a gépjárműadó alanya (ez a hatósági nyilvántartásban üzembentartóként bejegyzett lízingbe vevő lesz), illetve a cégautó fizetésére kötelezett személye (az eszköz hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa, azaz a lízingbe adó). Ennek következtében, operatív lízingügyletek esetében a jogszabály értelmében nem lehet a megfizetett gépjárműadó összegével a cégautóadó összegét csökkenteni.

A beszámításhoz azonban a fentieken túl annak is teljesülnie kell, hogy az adóalany a fizetési kötelezettségeinek határidőben eleget tegyen. Amennyiben utóbbi feltétel nem teljesül, úgy nincs lehetőség a cégautó fizetési kötelezettség mérséklésére a gépjárműadó beszámításával. Hangsúlyozzuk, hogy ez utóbbi feltétel csak az adóalany mulasztása esetén zárja ki a beszámítást, azaz amennyiben nem az adóalany, hanem rajta kívül álló ok miatt nem történik meg a gépjárműadó megfizetése a cégautóadó bevallás benyújtásáig (pl. önkormányzat késve veti ki a gépjárműadót), úgy önellenőrzés útján az adóalany jogosult a beszámítás utólagos érvényesítésére.

Összegzés

A fentiek összefoglalásaként tehát megállapítható, hogy

  • a cégautóadó alóli mentesség nem alkalmazható a lízingügyletek meghiúsulása miatt visszavett és azt követően értékesített személygépjárművek esetében, mivel a jogalkalmazó szervek értelmezése szerint ezekben az esetekben nem teljesülnek a mentesség alanyi és tárgyi feltételei,
  • a cégautóadó-fizetési kötelezettség abban az esetben csökkenthető a gépjárműadó összegével, ha
    • mind a cégautóadónak, mind a gépjárműadónak ugyanazon személy az alanya (pénzügyi lízing esetén ez általában teljesül, míg operatív lízing esetében nem), és
    • mindkét fizetési kötelezettségét határidőben teljesítette, illetve ha ez nem valósult meg, úgy az az adófizetésre kötelezett személyen kívül álló indokok alapján maradt el.
       

2012. július 25. szerda, 13:33

«« Vissza